2010. szeptember 18., szombat

nyakon csípni

video


Csípted már nyakon azon érzéseidet, ami(aki) eddig szabadon garázdálkodott benned?...aminek(akinek)soha nem számított az idő, hogy mikor...nem számított a hely, hogy hol...csak egyik pillanatról a másikra megjelent, hogy éreztesse mennyire nem vagy úgy jó, ahogy vagy.

Miért is lenne erre szükség?...kérdezhetitek sokan.

Igen...jó a kérdés.
Lehet úgy is élni, hogy ezen nem is gondolkodunk és hagyjuk az életet úgy, ahogy van. Ez lenne az elfogadás?...úgy vélem, hogy nem.
Ez csak egy olyan mentalitás, ami még nem akar rádöbbeni arra, hogy mekkora erő rejlik bennünk.
Ez a féle élet még sok mindent eltűr(nem tudatosan), miközben úgy véli, hogy ő irányítja az életét.
Sajnos, el kell, hogy mondjam Nekik, hogy bizony egyáltalán nem a saját életüket élik, hanem egy olyan életet, amiben ők marionett bábok.
Nem önmagunkat támogató reflexeink folyamatosan bekapcsolnak, olyan érzéseket keltve bennünk, hogy magányosnak, szomorúnak, elhagyatottnak érezzük magunkat.
Ugye ismerős?
nagyon keveseknek adatott meg, hogy ők már ne érezzék ezen kínokat.
De ők tettek érte.
Nem biztos, hogy ezen életükben a legtöbbet, de folyamatos megtestesüléseik konklúziójaként megszületett az a lelki egyensúly, az a lelki béke, aminek már szerves része az az önkontroll, ami nem hagyja, hogy az elhagyatottság érzése uralja az életünket.

Ahhoz, hogy nyakon csípjük azon érzéseinket, amik önmagunktól eltávolítanak és mély elhagyatottságba kergetnek, ideje kifejezni őszinte, tiszta szándékunkat a magasabb szférák felé.
Amíg az Ember csak az anyagban keres, amíg nem lát túl rajta, addig nem lesz érdemben változás.
Az őszinte, tiszta szándék egy olyan katalizátor, ami beindítja bennünk a lehetőséget arra, hogy abban a fényben lássuk magunkat, akik igazán vagyunk, akikben az elhagyatottság mellett ott van az Önbizalom sokkal nagyobb arányban.
Miért is van még ott az elhagyatottság?
Megint kérdezhetnétek.

Egyszerűen azért, mert minden bennünk van...a helyén való és a nem helyén való is.
Tehát az arányok a lényegesek.
Mindig tudnunk kell, hogy nem rajtunk kívül állnak a nem helyén való, korlátozó dolgaink.
Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor egyre sűrűbben nyakon csíphetjük korlátozó, értéktelenségünket fokozó érzéseinket:-)

Szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: