2010. szeptember 7., kedd

reggel

Ismét ajándékkal kezdődött a napom, annak ellenére, hogy alig tudtam kikelni az ágyból, mert este sokáig fenn voltam.
Nem jellemző rám, hogy nehezen keljek, de most meg kellett tapasztalnom, milyen is az, amikor minden porcikám azt kívánja, hogy az ágyban maradjak még.
Szerencsére Szandra időben felkelt és felébresztett.
Kérdeztem is, hogy mit csinál közben, ő azt mondta, hogy kidobálta a szekrényéből a ruháit és pakol, mert rendetlenség volt benne, megelőzve engem, hogy ne legyek ideges:-).
Mit mondjak, ledöbbentem jó értelemben. Amúgy is érzem rajta a változást a helyén való irányba, de ez tényleg nagy meglepetés volt számomra.

Ezt csak az tudja, az érezheti, aki napi szinten "csatát vív" a gyermekeivel.
Persze, nem felhőtlen az életem, ezt csak azok szokták hinni rólam aki lát egy-két mosolygós képet a blogomban és úgy véli, hogy én mindig vidám vagyok. Bárcsak:-)...de jól haladok, haladunk.
Eszméletlen jó vagyok elméletben, ezt nem tagadom, de gyakorlatias módon élni még alsóbb osztályban járok.
Azt vettem még észre mostanában, hogy úgy érzem, hogy ami az előző napokon történt, az nagyon régen történt.
Ezt nem nagyon tudom még szavakba foglalni, de biztos, hogy köze van ahhoz, amilyen irdatlan változásban vagyok.
Úgy érzem sokszor, hogy nem emlékszem a tegnapi dolgokra...egyszerűen jól elvagyok a jelenemben. Nem tartom fontosnak azt, mi történt, nem ragadok le benne, csak így tudom magyarázni.
Ami elmúlt, az elmúlt...sokkal könnyebb így, tényleg nem cipelek a vállamon terhet.
Annyi minden van most bennem ami még érik, hogy kiírhassam, csak még nincs itt az ideje.
Ezért is befejezem és felkészülök a masszázsra.
Gyújtok egy gyertyát érted is, aki most olvasod ezen sorokat.
Nincs idő, ezért pont most gyújtom.

video

Szeretettel,
izi

Nincsenek megjegyzések: