felocsudok

Akárhányszor nézem, mindig felocsudok az önsajnálatomból...
Pitiáner problémáink bűvkörében sajnáltatjuk magunkat, miközben azt várjuk, hogy kopogtasson már be a megoldás az ajtón.
Ilyenek vagyunk sajnos(tisztelet a kivételnek)...valahol jó mélyen, sejt szinten belénk kódolták...de ideje lenne már az alprogram átírására.

Legyen csodás napotok,



izi

ui...a sajnálat rossz energia, ezt különösen fontosnak tartom kiemelni.
Sokan úgy vélik, hogy a sajnálattal adnak a másiknak valamit, pedig, csak vesznek.
Minél hamarabb tudatosul ez bennünk, annál hamarabb jön rendben az az illető, akit eddig sajnáltunk. Az igazi erő abból fakad, ha azt látjuk, hogy a másik fél felépül és annak ellenére, hogy fáj valamilye, nem szomorú arccal fordulunk hozzá(se nem szomorú hangulatban), hanem mosollyal.
ezzel azt fejezzük ki, hogy van remény a javulásra.
A másik esetben viszont azt erősítjük, ami maga a kellemetlen tünet.