2010. szeptember 15., szerda

felocsudok

Akárhányszor nézem, mindig felocsudok az önsajnálatomból...
Pitiáner problémáink bűvkörében sajnáltatjuk magunkat, miközben azt várjuk, hogy kopogtasson már be a megoldás az ajtón.
Ilyenek vagyunk sajnos(tisztelet a kivételnek)...valahol jó mélyen, sejt szinten belénk kódolták...de ideje lenne már az alprogram átírására.

Legyen csodás napotok,

video

izi

ui...a sajnálat rossz energia, ezt különösen fontosnak tartom kiemelni.
Sokan úgy vélik, hogy a sajnálattal adnak a másiknak valamit, pedig, csak vesznek.
Minél hamarabb tudatosul ez bennünk, annál hamarabb jön rendben az az illető, akit eddig sajnáltunk. Az igazi erő abból fakad, ha azt látjuk, hogy a másik fél felépül és annak ellenére, hogy fáj valamilye, nem szomorú arccal fordulunk hozzá(se nem szomorú hangulatban), hanem mosollyal.
ezzel azt fejezzük ki, hogy van remény a javulásra.
A másik esetben viszont azt erősítjük, ami maga a kellemetlen tünet.

2 megjegyzés:

Niki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.