2010. szeptember 16., csütörtök

ismét Neked

Pontosan Neked, aki esetleg most úgy érzed, hogy reménytelen az életed és nincs semmi reményed.
De sokszor éreztem én is ezt, nagyon sok fájdalmas pillanatom csúcspontjaként megjelent bennem egy tudatos elfogadás.
Ez persze nem rögtön jön, de szép fokozatosan megjelenik.
Mindig ad majd egy kis támaszt a napodhoz.
De ehhez nem szabad tétlennek lennünk, mindig, amikor jön a fájdalom, a keserűség, akkor tudatosan hagynunk kell, hogy tombolja ki magát bennünk. Ez nem egyszerű tudom, de ezzel kell kezdenünk.
A türelmetlenég lassítja ezt a folyamatot és még mélyebbre süllyeszt.
Sokunkban ott van ez a türelmetlenség, annyira szeretnénk már jobb életkörülményeket, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet.
Ez a sejtjeinkbe van kódolva, az egység utáni vágyként.
Minden keresés, amit az Ember véghez visz, ebből motiválódik, csak sajnos sokszor olyan helyen keresünk, ami már élettelen.
Mindig mondják, hogy minden út Rómába vezet. Ez igaz.
De az nem mindegy, hogy mikor ébredünk fel, mikor váltja át a türelmetlenségünket a türelem.
Ha ezt megértjük, megérezzük, akkor egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz.
Számtalanszor leírtam, hogy mit is jelent önMAGunkká válni. Nem sajnálom a tintát arra, hogy mégegyszer leírjam.
Azzá válunk olyankor, amilyennek programozott a Teremtő.
Az a legideálisabb állapotunk, ami mindig egészséget szül.
Ha magadra mutatsz, akkor nem a fejedre és nem a lábadra mutatsz...ugye?...hanem hová?

Igen...oda, a szívedre.
Miért a szívedre?
Azért mert ösztönösen tudjuk, hogy ott lehetünk igazán önMAGunk.
Az erő helye ez.
Annak a MAGnak a helye, amiből felfakad a FÉLelem nélküli aspektusunk, a csodánk.
Amikor elkeseredsz, akkor gondolj mindig erre, hogy a szívedben van az erőd.
Felejtsd el a mások okolását, csak magad tehetsz magadért meg mindent.
Minél többször tudatosul ez Benned, annál nagyobb lesz az a "felület", amihez vissza nyúlhatsz, ami egy olyan szigetként fog élni benned, amin mindig bizalommal megpihenhetsz.
Tapasztald ki magad, mert e nélkül nem fog menni. Ne félj attól, hogy már megint bánat ért, vagy a KÉTség gyötör. Nevess rá:-)...öleld meg és köszönd meg Neki a jelenlétét.
Azért van itt, hogy felfakadjon belőled az erőd.
Ölellek,
izi

Nincsenek megjegyzések: