El kell jutnunk ahhoz a felismeréshez, hogy a fizikális dolgokhoz való ragaszkodásban, függésben van egy maximum érzés.
Van egy olyan pillanat, amikortól nincs már öröm az elérni való tárgy megszerzésekor.
Ezt az állapotot hála az égnek ezen életemben nem tapasztaltam meg, úgy vélem volt rá lehetőségem mást testeimben megérezni.
Amikor már eljutunk arra a szemlélődési pontra, ahonnan rálátunk a másik Ember életére, arra, hogy hol is tart, akkor sokszor konstatálhatjuk, hogy bizony bőséggel vannak olyanok, akik még az anyagiakat hajszolják.
Hajszolnak valamit, aminek a birtoklásából fakadó érzésre vágynak...hogy megelégedjenek.
Pedig ilyen soha nem lesz, ha nincs meg a belső szeretettel teli viszony önmagunkhoz.
Nem lesz meg, ha a szellemi dolgokat nem tartjuk fontosnak és mindenáron az anyagot az előtérbe helyezzük.
Nagy csapda ez.
A fizikális szinten van maximum...a szellemi birodalomban nincs.
Aki megérzi azt a szellemi minőséget, ami áthatja őt, ami áthatja a testét, az megnyugszik a keresésben.
Egy megelégedettséggel teli öröm és béke érzése öleli körbe, ami már biztos kapaszkodóként a sajátja lesz.
Az egység érzés már nem akar minden áron egészségtelen módon birtokolni, mert mindennel azonos.
Ezen állapot megérzése maga a mennyország.
Ebben az állapotban egyre jobban tisztulunk...mert az az erő van bennünk, velünk, ami ne tűri meg a hazugságot...egyszerűen átalakítja IGAZSÁGGÁ.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése