Egy másik fórumra írtam ezen sorokat, de ide is felteszem.
Íme:
Amikor olvasom a naplókat és megjelenik a lélek a sorok között...az egy nagyon szép érzés.
Szeretem ezt és olyankor azt érzem, hogy mennyire hasonlítunk.
Sokszor érzik ezt mások is, amikor olvassák a napló bejegyzéseimet, valami olyan érzésük támad, mintha ők írták volna, mintha már ezer éve ismernénk egymást.
Ugye milyen megnyugtató érzés ez?
valahol mindenki vágyik erre a minőségre.
A Nők sokkal jobban megérzik ezt, a Férfiak még sajnos kevésbé.
A matrialchális erő az, ami megengedi, hogy bizonyossággal forduljunk a másik felé...és megszünteti a határokat, amit úgy vélünk, hogy létezik.
Igen...sajnos a sok-sok év alatt, a patrialchális világ kiirtott minden bizalmat...minden egyszerű közeledést, mert abban mindig támadást és veszélyt vélt.
Van dolga az Emberiségnek.
Nagy feladat ez, de a női energiák már jelen vannak.
Az anyai ölelés melege hatja át a rideg lelkeket, akiket megkeményített a zordon közöny.
Minden Férfinak eljön az idő, amikor valami fel fogja szólítani, először kedvesen, türelmesen, később határozottabban arra, hogy ideje beengedni a női aspektust, miközben továbbra is megmarad Férfinak.
Szeretettel,
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése