gondolatok...

Reggel kipihenten ébredtem...végre.
Elgondolkodtam, hogy tényleg van értelme annak, hogy odafigyeljek magamra.
Persze ezt hangoztatom is mindig, de eléggé nem tartottam be az utóbbi időben ezeket az alapvető dolgokat.
Ennek persze megittam a levét, amit nem bánok.
Ha az ember folyamatosan telefonál és le sem veszi a a monitorról a szemét, akkor bizony tényleg nem várhat mást, mint hogy reggel is úgy ébredjen, mint egy hulla.
Fáradtabban, mint az este.
Ez az életmód teljesen mozgáskorlátozottá tett.
Sajnos, amikor benne vagyunk egy idő után már fel sem tűnik, hogy mit csinálunk, pontosabban, mit hagyunk ki az életünkből.
Arra jó volt ez a tapasztalás, hogy újra megérezhettem, milyen is az, amikor az ember inkább aludna, mint frissen felkelne az ágyából és nekiállna a reggeli tornájának.
Annyira sok blokkot raktam fel magamra, hogy úgy éreztem nem tudok semmihez nekilátni.
El tudom képzelni azt, hogy milyen is az, amikor az ember már több éve ebben a helyzetben van, ebben a blokkokkal teli reménytelenség állapotában.
Bizony ez egy olyan helyzet, ami hosszú távon gyökeresen elszakíthat a természetes dolgoktól. Amúgy is el van szakítva az emberiség már jó ideje...amit egyáltalán ne akar belátni.
Én, aki minden nap tornával kezdtem a napot megtapasztaltam milyen is az, amikor szó szerint lebénulok és kifogásokat keresek arra, hogy ki ne mozduljak itthonról.
Az ember a saját kárán tanul...ez már tuti.
Hála az égnek ma már azzal a felismeréssel keltem, hogy túl vagyok a mélypontomon...ezt egy belső bizonyossággal érzem, ez egy megnyugtató érzés.
A gyerekeimet is mindig arra tanítottam, hogy inkább keljünk fel hamarabb reggel és kezdjük a napot egy pohár tiszta vízzel (ha lehetne forrás vízzel kezdenék), utána az alapvető dolgaink végeztével iktassuk be az alapvető dolgaink közé azt is, hogy megmozgatjuk magunkat.
Nagyon sokáig bevált ez a módszerem.
A torna után, ami taychi, yoga elemekből és pozitív hozzáállású megerősítésekből állt, mindig frissen facsart gyümölcs vagy zöldséglevet ittunk.
Emlékszem sokszor úgy mentek iskolába a gyerekek, hogy a szájuk széle narancssárga volt a répalétől, mert úgy megfogta, hogy le sem lehetett mosni.
Persze mindig változóan készítettem el ezeket a leveket, hogy ne legyen unalmas...alma, őszibarack...vegyesen...stb.
A zöldségleveket is nagyon finoman el lehetett készíteni...egy fej friss zöld salátából nagyon sok levet lehetett kifacsarni.
Volt, hogy uborkalével is kevertem és paradicsom lével.
Egy kis citrom hozzá, egy minimális só néha (de nem fontos)és már ittuk is ezt az éltető tisztító nedűt.
A gyümölcs levek energetizálnak, a zöldség levek tisztítanak.
A gabona táplál.
Régóta nem eszünk húst...Balázs szinte egyáltalán nem, nem lehetett rábírni, hogy egyen.
Szandra az utóbbi időben(3 éve)nem eszik és rá sem lehet erőltetni...ugyan én nem erőltettem, csak a rokonok próbálták felülírni a döntését, ami önmagából fakadt.
Így éltünk nagyon sokáig...minden reggel így keltünk és ez valami csoda volt.
Balázs amióta velem él még nem volt beteg, csak különböző esésből származó sérülése volt.
Szandra hajlamosabb volt, de már ő is erősebb immunrendszerrel rendelkezik...hála az égnek. Saját tapasztalásuk az, hogy ha esznek húst, akkor hamarabb elfáradnak és nem érzik jól magukat.
Én meg aztán tényleg nem bírom a húst már...
Sokan nem hitték el, amikor egész nap gyümölcsön, zöldségen és csak déltől gabonán éltem...simán lemasszíroztam 18 embert úgy, hogy el sem fáradtam.
Ezek a saját tapasztalataim.
Sokan abban a téveszmében élnek, hogy a húsból energiát nyerünk.
Ez a legnagyobb hazugság...a hús talán arra jó, hogy lebontja a szervezetünk aminosavakra (nagy energiavesztés útján)és utána felépíti belőle azt, amit szükséges.
A hús fehérje, ami aminosavakból épül fel...de ezen kívül nagyon sok fájdalom és félelem energiát hordoz.
Sőt halott dolog és az éteritása nulla.
Mondhatnák sokan, hogy a növény is hordozhat fájdalom energiákat és félelem energiákat.
Ez abban sántít csak, hogy a növényeknek nincs központi idegrendszere és asztrálteste, ami az érzelmeket és érzéseket, gondolatokat hordozza.
Az állatnak viszont van központi idegrendszere és asztrál teste, ami az érzelmeket, gondolatokat, érzéseket hordozza.
A növény nem gondolkodik, érez...nem fáj neki olyan értelemben, ahogy manapság gondolják az emberek.
Az állatnak viszont ugyanúgy fáj, ahogy mi nekünk embereknek, ha levágnának minket.
Fájna?...
Régen miért is ettek, ehettek az emberek?...ennek is meg van a magyarázata.
Atlantisz után közvetlenül még nem ettek húst...de idővel, ahogy a kultúrkorszakok követték egymást megváltozott nagyon sok minden.
Atlantisz után közvetlenül még az embereknek megvolt egy egy tisztán látásuk, közelebb álltak a szellemi világhoz.
Idővel ez a kapcsolat egyre lazább lett.
A hús az anyagba húz.
Aki nem szándékozik szellemileg épülni, megismerni önmagát az ideálisan, annak a hús csak elősegíti ezt a sclerotikus folyamatát.
Amivel elkezdtem ezt az írást, az is a megkövesedés felé vitt engem, amikor elfelejtettem magam és olyan dolgokkal pótcselekedtem, ami nem építő.
Nem csak a hús visz az anyagba, hanem egyéb olyan dolgok is, ami egyoldalúvá tesz.
A számítógép nagyon alkalmas arra, hogy álomvilágba ringasson minket...szinte mozdulni sem kell és hatalmas távolságokat megtehetünk...nőért sem kell küzdeni, pillanatok alatt viruálisan kielégülhetünk valakivel.
Mozgásképtelenség. Ez a lényeg. Mozdulatlannak maradni, csak az ujjainkat mozgatni, elfelejteni inni(ami a túlzott csontosodás alapja)...millió ismerőssel beszélgetni, úgy, hogy a gép elől el sem mozdulunk.
A telefon alapból szétszed bennünket, de hajlamosak vagyunk ezt nem figyelembe venni.
Ráadásul hatalmas pénzösszegekkel gyarapítjuk a telefon társaságokat.
Észre sem vesszük és elmeszesedünk.
A Föld is az elmeszesesedés útján van sajnos.
Bomlik a Föld kéreg.
Ez persze nem látványos, de bizonyítottan tény.
Az öregedési folyamatnak nem egy szélsőséges dolognak kell lenni...nem hirtelen kell elmeszesedni, ahogy sokan teszik.
Az egészséges korosodás az teljesen mást jelent...egyensúlyban tartani a csontosodási és a szellemi dolgokat.
Aki a szellemi dolgokat elhanyagolja és nem tartja fontosnak, az egyenesen a meszesedés gyorsforgalmi útján száguldozik.
Nem csak kenyéren él az ember...ez a mondás pontosan erről szól.
Ha halott dolgokat viszünk a szervezetünkbe, akkor ezt a meszesedési folyamnatot támogatjuk ezerrel.
Gondolkodjunk el egy kicsit mennyi halott dolgot viszünk be a szervezetünkbe nap, mint nap.
A legdurvábbak egyike a finomított cukor...ez az egyik legtompítóbb dolog, ami létezik.
A szellemi dolgok befogadásának az egyik legnagyobb gátja, nem beszélve arról, hogy mennyi kalamajkát okoz a testünkben.
El van bagatelizálva az alkoholól is minden.
Egyáltalán nincs szüksége az embereknek alkoholra, teljesen testidegen...de isszuk nyakra-főre, mert valamivel tompítani kell a magányunk okozta fájdalmainkat.
Én, ha alkoholt iszok egyből kivörösödik a szemem környéke, már nem tolerálja a szervezetem egyáltalán...persze volt idő, amikor a vodkát decijével ittam kísérő nélkül barátaim nem kis megrökönyödésére. Csoda, hogy a májam épp maradt és nem kerültem kórházba. Nem is értem, de talán kegyelmet kaptam.
Amikor megnősültem 27 éves koromban, akkor emlékszem,hogy sokáig tartott leküzdenem azt a kényszerítő érzést, hogy ne menjek ki a haverjaimmal hétvégén inni...de hála az égnek leküzdöttem...még időben. Azóta egyáltalán nem iszok, mert nem kell.
Élő dolgokra van szükségem, ami megengedi, hogy éljek.
Jól elkanyarodtam már...de a lényeg az, hogy ismét érzem azt, aki vagyok...érzem azt, hogy az erő tényleg velem van, az az erő, ami mindig figyelmeztet arra, hogy odafigyeljek magamra és ez által a gyermekeimre.
Ma már újra tornáztunk, friss gyümölccsel kezdtük a napot...
Fura is volt ez a gyerekeknek, de belátták, hogy volt értelme...és mindig is van értelme...
A túlzott torna ugyanúgy szélsőség, mint a túlzott szellemi gyakorlatok...
Az egyik az anyagba taszít, a másik a túlzott szubjektív egoizmusba, a túlzott szabadsága, törvények nélkül.
Ez a tendencia van jelenleg itt a Földön.
Az igazi középút a lényeg, ami nem csak vak hiten, hanem kellő tudatosságon alapszik.