csodaország

Látok egy világot, amiben bizalom és béke van.
Az Emberek szeretettel viszonyulnak egymáshoz.
Ez nem utópia.
Ez valóság.

Mi az, ami nem engedi meg benned azt, hogy ezt lásd?
Talán most egy belső hang azt súgja: "jó játék, szép dolgokról beszél ez az ember, de az élet nem erről szól, az élet eddig is azt bizonyította, minden jó szándék ellenére is, hogy korrupt, gonosz, embertelen a világ."

Volt ilyen hang a fejedben, volt ilyen gondolatod, ami egyből erre az álláspontra kényszerített?

A legtöbb Ember így reagál.
Miért is?

Ezen igazán nem sokan gondolkodnak el.
Automatikusan elfogadják ezen reakciójukat...miközben tovább panaszkodnak.
Minden azonnal kell...a BÉKE is.
Lassan ott fogunk tartani, hogy instant BÉKÉT lehet venni majd a boltokban.
Jó üzlet.
Meg is vennék...sőt még egy kicsit hasonlítana is az igazi BÉKÉRE, de a végén rájönnek majd, hogy ez is csak egy becsapás, mint minden instant dolog az életünkben.
A BÉKE megteremtése közös feladat.

Persze ahhoz, hogy elinduljon valami érdemleges, egyeseknek fel kell vállalnia azt, hogy másként lát, mint a nagy többség, akiket megbénít a társadalmilag elfogadott minta, ami szerint minden Ember, aki a BÉKÉRŐL beszél pojáca és mosolyogni való naiv.

Csodaország bennünk van...bennünk él...nem kell messzire menned.

Türelem.

izi