Neked, akit megsértettem hajdanán

Sokat gondolkodtam azon, amit írtál.
Te úgy éltél eddig, hogy magadban hordoztad a sérelmet én meg nem is tudtam róla.
Azt írod, hogy nem egyszer találkoztál velem azóta és mindig eszedbe jutott az az egy mondat, amit akkor, gyermekkorunkban mondtam Neked.
Tudom, hogy mit érzel, bár ezt biztos nem nagyon tudod elhinni.
A legtöbbünkben van egy olyan esemény, ami nagyon meghatározó a későbbiekben, amire talán csak idősebb korában döbben rá, hogy mennyire korlátozta az életét.
Számomra is van egy ilyen hasonló eset.
Ismered is azt a tanárt akkor, mivel egy suliba jártunk.
Ő egy olyan valaki volt az iskolában, akinek nagy tekintélye volt, de igazán emberi oldalát én soha nem tapasztaltam.
Csak egyetlen egyszer helyettesített az óránkon, de bennem mély nyomokat hagyott, oly annyira, hogy egy kineziológiai oldás során egyértelműen bebizonyosodott, hogy mennyire blokkolta ez a szituáció az önértékelésemet.
Pedig semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy "FIAM, TE vagy a leghülyébb matekból, soha nem is fog ez javulni".
Ez az a mondat, ami engem végig kísért addig, amíg fel nem oldottam magamban és úgy nem gondoltam, hogy én magam döntöm el azt, hogy ki is vagyok, és nem engedem meg azt, hogy egy másik Ember véleménye ennyire bekorlátozzon.
Néha azért bevillan az, amit mondott, ha találkozok vele, de már közel sem olyan intenzitással.
Igazán semmi sem történik véletlenül.
Ha nem megy a megbocsátás másnak, akkor mindig magunkkal ildomos kezdenünk.
Megbocsátani az élethelyzetnek , magunknak és annak a személynek, aki "megbántott".
A keresztjeink ezek, ezek a terhek, amiket, ha van rá tiszta, őszinte szándékunk, ledobhatunk, hogy sokkal könnyebbek legyünk és ez által egészségesebbek.
Hidd el, őszintén sajnálom, hogy megbántottalak, de kívánom, hogy ezen túllépj és felold a blokkot.
Gondolom, most már nem jársz olyan kabátban, sokkal jobbak az életkörülményeid.
Ezen időzz el és ne ragadj le abban, ami már a múlté.
Én is ezt teszem.

Egyáltalán nem kicsinyesség az, hogy ezt leírtad, ebből más is sokat okulhat.
Ez egy nagy lépés önmagad felé, nagy bátorság kel hozzá, hogy nyilvánosságra hozd.


Mivel nem fedted fel, hogy ki vagy, nem tudtam privát üzenetben válaszolni, ezért ide írtam.

Ha nem akarod elmondani, hogy ki vagy, akkor is elég az, ha most konszenzusra jutunk és itt és most feloldjuk a dolgot közösen.
Benne vagy?...én igen.

Vigyázz magadra.
izi