2016. augusztus 22., hétfő

voltamvagyokleszek


kb.7 évente kicserélődnek a sejtjeink, persze van, ami sokkal hamarabb.
Annyi formámra emlékszem és annyi lelkiállapotomra.
Kiegyensúlyozottnak lenni a legjobb.
Számomra ez a boldogság, nem a partnerfüggőségből kialakult gyönyörök.
Viszont, ha ilyenkor mellettem van valaki, akivel megértjük egymást, attól nem is tudok elképzelni szebbet.
A jelent megélni csak kiegyensúlyozottan lehet.
Statikusan ez az állapot nem sokáig tud megnyilvánulni, de talán egyre többször és egyre több ideig van jelen az életemben.
Számomra ez egy jel, jel arra, hogy minden rendben van.
Az elengedés állapota ez.
Elengedve vagyunk a jelenben.
Minden szélsőséges akarásunkkal kikerülünk ebből az áldott állapotból.
Visszatekintve az életemre, szinte minden ilyen kizökkenésemre emlékszem.
Mennyire más már ez a kibillenés manapság, teljesen másként élem meg, mint régebben. Van benne egy figyelem, egy tudatos jelenlét, ami megengedi, hogy észrevegyem, hogy most éppen magam ellen megyek.
Viszont nem mindig tudom ezeket a lelkem mélyéről feltörő kényszerítő erejű érzéseket  gyorsan megzabolázni, de úgy vélem jelenleg ez is elég.
Változásaim eredményeit érzem magamon.
Ez is stabil fogódzkodóként ad biztonságot a lelkemnek.
Mert a legfontosabb a lelki biztonság.




2 megjegyzés:

jaszaipost írta...

Nagyon rendben lévő írás, nagyon rendben lévő állapot ez. Olykor valóban irigyellek. :)

izidor írta...

Köszönöm Csabi! :)