2010. május 12., szerda

összeáll

 http://www.youtube.com/watch?v=8PWX3bY97Ps&feature=channel

Vannak nem kellemes dolgok, aminek meg kell történnie ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni az életünkben. 
Ez a tovább lépés annyit jelent, hogy tudatosabbá válunk és a régi beidegződéseinkből elhagyunk egy keveset.
Eljön az a pillanat is az ember életében, hogy egy közelebb álló embernek is NEM-et kell mondanunk, bármennyire is szeretjük, ha olyan dolgot kér tőlünk, ami már nagyon sok energiánkat rabol.
Ez nagyon sok féle lehet, de az biztos, ha nem sikerül NEM-et mondanunk, akkor még nagyon sokáig szenvedünk majd.
Persze amikor kimondjuk a NEM-et nem lesz egyszerű, sőt olyan érzéseink is jöhetnek, ami azt éreztetheti, hogy nem cselekedtünk helyesen és a lelki ismeretünk nem fog hagyni nyugodni.
Most egy ilyen dolgon esek át.

Többször csináltam úgy dolgokat, hogy nem úgy döntöttem, ahogy igazán szerettem volna.
Ez mindig olyan keményen letompított és dühöt és haragot érezve szenvedtem.
Amikor arra került a sor, sokszor a helyett, hogy őszintén mertem volna beszélni, inkább megalkudtam és annak ellenére, hogy tudtam mennyire ideges leszek teljesen másként döntöttem.

A mai napon viszont azt éreztem, hogy ebből elég.
Senkit nem akartam megbántani, csak úgy éreztem, hogy figyelembe fogom venni magamat és nem hagyom, hogy az élet dobáljon össze-vissza.
Nem volt egyszerű kiállni a döntésem mellett, de mégis megtettem.
Jelenleg egy régi beidegződésem dolgozik keményen bennem, de egyre jobban érzem, hogy ezt a dolgot meg kellett lépnem.
Mindenkinek arról papolok, hogy legyen önmaga...ha erről írok, akkor talán nem árt, ha hiteles vagyok ebből a szempontból. A régi beidegződéseim arra akarnak rávenni, hogy érezzem magam rosszul és érezzem azt, hogy mennyire önző voltam. Pedig nem voltam az, most telt be a pohár.

Volt egy döntésem. Ez a döntés nem egyszerűen született meg...és biztosan érzem, hogy nem az önzőségem vezérelt, hanem valami más.
Ezt a döntésemet úgy érzem másnak el kell fogadnia, ahogy nekem is nagyon sok mindent el kellett fogadnom, amivel nem értettem egyet.
A kép össze áll bennem egyre jobban.

Érzem, hogy ezek a döntéseim egy nagy mozaiknak a szerves részei...egy nagy kirakós játékban helyére került valami.

Talán Te is egy olyan döntés előtt állsz, amivel nehezen birkózol meg...figyeld meg magad, mennyi energiádat viszi el a helyzet, ha megint úgy döntesz, hogy nem azt teszed, amit helyesnek véltél...figyelj erre és meglásd hamar döntesz...légy önmagad, de, ha nem úgy döntesz, ahogy helyén való és az energiáid elvesznek, akkor nagyon távol állsz még magadtól.

A félelem ilyenkor nagyon keményen ural, de a változással együtt jár az újnak a bejövetele is...egy szebb és nyugodtabb viszony magunkkal, ami kihat a körülöttünk lévőkre is.

Lehet, hogy azt fogják rád mondani, hogy nagyon megváltoztál és ezzel ugyan nem tudatosan, de blokkolják az energiáidat...ezzel ne törődj...ha törődsz, elvesztél( hidd el ez nem önzőség).

Nem attól leszel jó (bármennyire is ezt kódolták beléd sok-sok év alatt), hogy mindig odafigyelsz másokra és magadat állandóan kifelejted...ebben nincs egyensúly...mint mindenben az egészséges mérték a lényeg...ha tudsz és erőd engedi segíts, de, ha fogytán az energiád, ne félj kiállni magad mellett...az élet meg fogja mutatni ennek a döntésednek a jutalmát.
 
Szeretettel,
izi

2 megjegyzés:

Niki írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.