megfogtam

Beszűkült tudatállapotomban az orrom hegyéig is nehezen látok el, de amit ma tapasztalok, az eszméletlen jó érzés.
Megfogtam Isten lábát, mert a dolgok, amik szembe jönnek velem tele vannak szépséggel, jósággal, elfogadással.
Ilyenkor tele vagyok energiával, ilyenkor újra érzem az eszenciát, ami minden pillanatban átölel.
Ezt nevezik egységnek...EGYség, mert nincs bennem KÉTség.
Ebben az állapotomban lehet igazán masszírozni.

Ilyenkor nem veszítek energiát.

Hatalmas különbség van masszázs és masszázs között.

Pontosan abból kifolyólag, hogy az ember mennyire van EGYségben önmagával és a világgal.

Amikor EGYségben vagyunk, akkor jelen van Isten...persze mindig jelen van, de ilyenkor semmi KÉTség nincs bennünk e felől...hatalmas erővel jelen van bennünk és a cselekedeteinkben.
Minden beszűkülésünkkor elvesztjük ezt a bizonyosságot.
Minden KÉTségbeesésünkkor elvérzünk egy kicsit...eltompulunk a szellemi birodalom felé.

Sajnos ebben a beszűkült, stresszes állapotában van nagyon sok ember a Földön.
Ebben a stresszes állapotban teljesen a félelmeink alatt vagyunk...a gondolataink káoszában semmi kiutat nem látunk...elanyátlanodunk.
A stressz állapotában a végtagjainkba áramlik a vérünk nagy része, ami elvonja az az emésztési szerveinktől az energiát.
Ez az átcsoportosítás addig van jelen, amíg a stressz meg nem szűnik.

Ha egy Ember az egész napját idegességgel, túlzott megfeleléssel, haraggal tölti, akkor nem is véletlen az, hogy a szervezete mindig így reagál.

Ha így reagál, akkor az immunrendszerünk legyengül és mivel a végtagjainkban van a vérünk nagy része, a vélt támadás miatt...nem is lehet, hogy egészségesek legyünk.
Ilyenkor nem fogjuk Isten lábát.
Ilyenkor távol áll tőlünk a felismerés.
Elhagyatottak vagyunk.
Régi beidegződéseink kapcsolhatnak be, miszerint nem vagyunk eléggé értékesek...folyamatosan ezt érezzük és reményvesztettségünkben egyre csak romlik az állapotunk.

Ennek ellenére mindig van remény.

Kitartó imáink mindig meg fogják hozni a megkönnyebbülést.

Tényleg vannak olyan pillanatok, amikor az ember legszívesebben feladná.

Minden önmagunk által átélt, megtapasztalt, feldolgozott ilyen esemény meg fog bennünket erősíteni.
Amikor a legjobban fáj, akkor kell erre gondolni...nem egyszerű tudom, de aki eredményeket akar, az ne sajnálja magát.
Az nem baj, ha pár biztató szóra van szükségünk, de ha lehet, oldjuk meg mi magunk... ha nem így teszünk sokkal erősebb tünettel fog újra jelentkezni a dolog.
Ha bármikor valakinek nehezére esik valami én szívesen segítek.

Szívesen átsegítem pár gondolattal a nehéz pillanatain...nem én csinálom meg, csak a katalizátor szerepét töltöm be.

Amikor fáj valamid, gondolj arra, hogy nem véletlenül fáj, ne állj ellen...ez az első lépés.
Minden ellenállás még több bajt vonz maga után.
Minél kitartóbb vagy, annál hamarabb jön a feloldozás is.
Lehet, hogy elkezd szorítani a mellkasod, vagy hatalmas sírógörcs fog el, de ne add fel soha.
Menj tovább...én is ezt teszem mindig...ilyenkor annyira jól esne, ha magától megoldódnának a dolgok, de ez nem fog...csak magadra számíthatsz.
Mindig is csak magunkra számíthatunk...minden ilyen integrált tapasztalást magunkkal visz a lelkünk...ezt már senki sem veheti el tőlünk.
A következő életünkben már hasonló próbákon nem kell keresztül mennünk, mert a beavatásunkon átestünk.
Mindig van értelme a szenvedésnek...ezzel nem azt mondom, hogy szeretem a fájdalmaimat és kívánom, hogy másnak is fájjon.
Nem...csak annyit mondok, hogy, ha fáj, akkor hagy fájjon és mozduljunk együtt a fájdalommal...és akkor lecsendesül.

Egyénenként változó a lecsengési ideje a fájdalomnak, a kétségeinknek.

Minél tapasztaltabbak vagyunk, annál hamarabb foghatjuk meg Isten lábát.

Ha megfogtuk, akkor béke költözik a szívünkbe...

Sőt a dolgok kezdenek megoldódni...olyanok is, amik emberi léptékkel megoldhatatlannak tűnhetnek...

A poklunkat és mennyországunkat magunkban éljük meg.

Legyen veletek az erő.

Szeretettel,
izi

ui...írásommal nem arra biztatom az olvasót, hogy ha szükséges ne kérjen segítséget.
Egyáltalán nem!
Csak arra, hogy minél hamarabb vegye kezébe a saját sorsát.