Ha Ariadné fonala vezérel...és önértékelésünk már nem egy másik féltől függ, akkor valószínű, hogy rátalálhatunk a lelkünk másik felére.
Ez a keresés van jelen mindenki életében.
A szétválás ősi fájdalmát hordozva, az egyesülés örömét keressük.
Sokszor tévedünk, célt tévesztünk és ilyenkor azt érezzük, hogy elhagyatottak vagyunk.
Ezek az érzések a kisebb kínoktól, a legdurvább kétségeinkig terjedhetnek.
Ez mindig abból ered, hogy az egónk akar és nem fogjuk meg Ariadné fonalát.
Ha rálelünk az isteni vezérlés útján a lelkünk másik felére, akkor minden akadályon túl jutunk, ami keresztezi utunkat.
Itt már oly annyira erős a vonzás, hogy minden pillanatban érezzük a másik felünket, még akkor is, ha valami régi beidegződés útját akarja még állni.
Ez az írás nem P. szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése