http://www.youtube.com/watch?v=npuI08E8DY8&NR=1
Még fél év és a karjaimba tarthatlak. (no P.)
Addig épülök, mert az isteni elrendezés ellen már soha nem megyek.
Mindig az a túl akarás volt a vesztem. belementem olyan kapcsolatokba, ami már az elején férges volt.
De a testi vágy felülírta a lelkem vészjeleit.
Megérdemeltem. Leamortizáltam magam, a padlón kúsztam kínomban.
Mit ér egy csodálatos test tudatos lélek nélkül?
Mit ér egy tüzes éjszaka őszinteség nélkül?
Volt idő, amikor még a testiség hajtott csak.
Annak is meg volt az ideje. De valahol túl léptem ezen és hálát adok ezért az égnek. Egy olyan világban élek békében magammal, amibe néha belemar a múlt hazug illúziójának a karma.
Ilyenkor nem jól érzem magam és megvívom a lelki csatáimat...ott belül.
Sokat vívtam...a múlt árnyéka erősen próbál kizökkenteni abból, ami most vagyok.
Az a jó, amikor felismerem a fondorlatos érzést, amikor a küszöbön van és én megszólítom..."már megint itt vagy?...nem tágítasz, nem unod még?!"
Kitartó. De én is az vagyok.
van erőm, annak ellenére, hogy elfáradtam. Ez az erő nem más, mint az őserő.
A felismerések, a tapasztalások ereje.
Mindig velem van, ha szükségem van rá. Soha nem hagyott cserben.
Bízok az isteni elrendezésben. Már bízok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése