...talán egy kicsit sűrűn írok mostanában a szenvedéseimről...ez azért van, mert nem írhatok az emelkedett állapotomról, amikor nincs így:-)...ennek ellenére a ma reggelem jól sikerült végre...erről szól ez az iromány.
Reggel...végre béke érzése tölti el a szívem. Több napja úgy ébredtem, hogy valami kegyetlen érzés végig hasította éles kését a lelkemen.
http://www.youtube.com/watch?v=wiy3DlwkKhY&feature=related
Ébredéskor kipihentnek ildomos lenni, de mostanában meg kellett tapasztalnom ennek ellenkezőjét.
Fáradtabban kelni, mint amikor lefeküdtünk.
Ilyenkor hatalmas lelki csatákat vívunk magunkban...átalakulunk.
Már többször írtam arról, hogy eltűnnek ilyenkor a fogódzkodóink, a jól bevált dolgaink, amibe kapaszkodhatunk.
Ez annyira hirtelen is jöhet, hogy hirtelen fel sem tudjuk fogni mi történik velünk. Mire ráeszmélünk, hogy minden megváltozott körülöttünk, addigra a földön kúszva könyörgünk segítségért.
Megszoktuk, hogy mi magunk oldjuk meg a dolgainkat a jól bevált módszereinkkel...néha dicsekedve azzal, hogy milyen hatásosan működik.
Sokszor én is éltem azzal, hogy hivalkodjak jól bevált módszereimmel.
Az élet, ha ennyire toppon vagyunk , megkínál egy próbával.
De vannak olyan nem mindennapos próbák, amikor már nem csak egy kicsi "részünket" veszítjük el, hanem szinte mindent. Egyszerre.
Ez lehet akármi, ami nagyon fontos nekünk, amit magunknak érzünk.
Mindig is azt mondtam másnak, hogy, ha kijelent magáról valamit, tegye hozzá azt a szót, hogy "ideálisan", mert, ha ez nincs ott, akkor a megmérettetés kegyetlenebb lesz, mint, ahogy gondolnánk.
Senki sem szereti a próbákat, úgy gondolom.
Pontosabban lehet, hogy vannak függők, de az olyan próbákkal senki sem lehet, megbarátkozva, ami széttrancsírozza.
Az én próbám most ilyen volt, kegyetlen, trancsírozós, földbe döngölős.
Ilyenkor a levegőért kapdosva imádkozunk egy kis feloldozásért, egy apró enyhülésért. Aki ezt átélte, az tudja, hogy nem túlzok.
Minden olyan lélek, aki ezen a tortúrán még nem esett át, most úgy érezheti, hogy ez vele meg sem történhet.
Az egó flegma ilyenkor.
Úgy érzi mindenek felett áll.
Azért írom ezt, mert átéltem. Megtapasztaltam és fel sem fogtam, hogy az élet megpróbáltatásai mindenkire vonatkoznak.
A lélek fejlődése szellemi törvényeken alapszik.
Tudomásul vesszük ezt, avagy sem...a lényegen nem változtat.
Amikor eljutottunk egy pontig, akkor hasonló megtapasztalásokban lesz része minden embernek.
Az ezen próbatételek közötti időszak nem a determináltságról szól...itt széles intervallumon belül élhetünk, teremthetünk.
De amikor el kell jönnie a beavatási ceremóniának, akkor nincs apelláta tovább.
Vannak emberek, akik egész életükben a változatlanságban merik felvélni a biztonságukat.
Stabil, ugyanaz a munkahely egész életen át.
Minél jobban ebbe az gondolat menetben marad valaki, annál nehezebben fogja viselni a változást.
Tudomásul kell vennünk, hogy tényleg semmi sem állandó, csak a változás.
Ha a lélek fejlődése szempontjából elérkeztünk egy sarkalatos pontra, akkor kegyetlenül megváltozhat minden...elveszíthetjük jól bevált módszereinket, stabilnak hitt munkahelyünket, életünk párját, akire alapoztuk az életünket.
Kegyetlen ?...felfoghatjuk így is, de nem ildomos így látni, mert még több bajt hozunk ez által magunkra.
Az élet rendje ez.
Aki a változásban meri felvélni erejét, az már helyén való úton jár.
Sok fájdalom, fáradtság van az elején, amíg meg nem szokjuk, amíg át nem alakulunk, de úgy érzem minden így is a legnagyobb rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése