Szóljon hát a lelkem...szűrők nélkül...
Mire vágyom?
Egy őszinte szóra, ami mögött olyan tiszta lélek lakozik, akit oly annyira magamhoz ölelnék, hogy soha el nem engedném.
Persze finoman és nem birtoklón... paradoxon...
Magamhoz ölelném örökre, de nem birtoklón.
Ha folyamatosan ölelem, akkor birtoklom...én úgy nem akarom, csak szabadon folyamatosan ölelni...úgy, hogy a távollétében is érezze, hogy minden pillanatban azzal bizonyosság tudattal legyen, hogy vagyunk egymásnak.
SZABADON...
...ez a kulcs szó.
http://www.youtube.com/watch?v=buxrlFoZZUM
Titkok?...az őszinteségben nincsenek titkok.
Ha vannak, akkor már nem átlátszó a kapcsolat, onnantól vak vágányon megy a vonat tovább...de csak egy darabig mehet így...
Mennyire lehetek őszinte, mennyire lehetünk őszinték?...
...ez attól függ, mennyire vagyunk biztosak magunkban.
Azért titkolózunk, mert félünk, hogy a titok napfényre kerülésével elveszíthetünk valamit.
Bevallom nem szeretnék már titkokat őrizni egy kapcsolatban. Kinőttem belőle.
Bízom...
Fölgyorsultak az események körülöttem. Csodálatos tükröket kapok, néha már el sem hiszem, hogy létezik ilyen.
Na itt van már megint az az ősi gyökerekben gazdag kishitűségem.
Apage Satanas!...nagyon gyorsan tőlem...én már kinőttem ebből.
Mikor hozza el az isteni elrendezés azt az ideális társamat, aki pontosan úgy látja a világ dolgait, ahogy én?...szeretném tudni, de inkább ezt az egóm akarja olyannyira.
Én elvagyok most magamban, reményekkel telve, a helyzetemhez képest ideálisan őszintén.
Vannak körülöttem hasonló lelkek, akiket most magamhoz ölelek...
Ők értenek.
Ha majd kellő képen hódolok magamnak, akkor várhatom a jutalmamat is...egy olyan lelket, aki megértően hozzám bújik és a fülembe súgja..."már vártalak..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése