kiszáradt kút

http://www.youtube.com/watch?v=QDBvY13FE64

Amikor változás tornádója gyökerestől kitép minket a régi, jól bevált életvitelünkből...akkor hirtelen üressé válik minden körülöttünk.
A régi eltűnt, az új még nincs jelen.
Két világ közt vagyunk elveszettnek érezve magunkat, holott semmink nem volt, amit elveszíthettünk.
Nehéz ezt felfogni és ezért jajgatunk azért, ami soha nem is volt a miénk.
Félünk.
Ez talán nem is tudatosul bennünk. Eddig soha nem is féltünk, mert valami volt a fenekünk alatt, valami stabil. Fel sem merült bennünk, hogy egyszer már nem ülhetünk stabilan, mert nem lesz mire.
Az a szék a miénk örökre...gondoltuk.
De most elvették alólunk.
Már régóta szaladgálunk ide-oda, de semmit nem találunk a helyén...sőt semmit nem találunk semmit.
Hol vagyunk most?...mi játszódik le bennünk, körülöttünk.
Félünk...
Nehezen valljuk be magunknak, de amikor már a huszadik napon is szájszárazsággal ébredünk, fáradtabban, mint amikor este lefeküdtünk, akkor döbbenünk rá, hogy tényleg kicsúszott a talaj a lábunk alól.
A felismerés már egy kicsit megsimogatja a lelkünket...nem sokáig, csak egy pillanatra.
Legbelül sokkal több simogatásra vágyunk, szeretnénk, hogy körbe vegyen valami burok, mint Anyánk méhe hajdanán.
Ott béke volt és nyugalom.
Ott nem volt félelem, csak akkor, amikor elő kellett bújnunk...nem véletlenül tiltakoztunk ez ellen, nem véletlen az, hogy ordítottunk, sírva vágytunk vissza.
De hát meg kellett születnünk. Ezt vállaltuk.
Most itt vagyunk, valami hasonló kétségek között, mint, amikor megszülettünk.
Nincs támpontunk, nincs meg a biztos burok.
Magunkra vagyunk utalva, mint már nagyon sokszor az életünkben, mégis hideg zuhanyként ér ez a felismerés minket.
Ilyenkor kiszáradunk egy kicsit. Keressük az élet vizét...
Ha csak egy cseppet is ihatnánk belőle megnyugodnánk.
Szóval két világ közt vagyunk...
Vajúdunk...a vajúdás fájdalmakkal teli, fárasztó.
Ha valaki nem ismerné azt, hogy milyen is a szülés, akkor azt gondolhatná a vér láttán, hogy itt nagy baj van.
Pedig csak egy ÚJ ÉLET születik, ahogy most bennünk is.
De mégis fájdalmas...nagyon fájdalmas.
A toló fájdalmak jelzik, hogy nemsokára itt van az új élet.
Ez megnyugtató.