Flegma egok felszín harca...
Gyengeségüket , sápadtságukat, erőt sugárzó álarcuk takarja.
Gyűjtögetnek, birtokolnak, mert ez a bizonyosságuk alapja.
Amikor megvan, mellüket verik vigadva...nem sejtve, hogy ezeknek nincs semmi biztos alapja.
Tényeket akarnak, mert magukban nincs bizodalmuk, fáradhatatlanul vívják szélmalom harcuk.
Mindig mennek, mert nyugodni nem tudnak, hajtja vérük, mert mámort akarnak.
Magukba nézni a pillanat erejében pihenve soha nem tudtak.
Ott meglátnák azt, amitől rettegnek...egyszerűségükben saját magukat.
.....................................................................................................................
Amikor elvesztjük a támpontjainkat, akkor egyedül kell hogy legyünk magunkkal.
Itt csak magunkban bízhatunk már...itt nincsenek külső dolgok, amiket begyűjtöttünk.
Csak a belsőnkre számíthatunk, a tapasztalatainkra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése