2010. január 21., csütörtök

egy régebbi versem újra...

Mert imádom a levendula illatát...mennyei...

Levendula mező

Levendula illata járja át lelkem.
Gyógyítva megérinti szívem.
Sétálok a lila mezőn.
Ahol megérik az erőm.

Egy zöld fa felé tartok jó ideje.
Talán az élet fájának hűsébe?
Nem sietek, velem van a bizalom.
Jól tudom, az egész út JUTALOM.


izi

Nincsenek megjegyzések: