Csupaszon, pőrén állok az esőben.
Tisztulni vágyom, mert mocskos vagyok.
Kővé keményedett rögöktől szabadulok, a víz meglágyította az alapjukat.
Vágyom a tisztulásra, egyre jobban.
Ez a folyamat megállíthatatlan.
Részemmé vált.
Romok hevernek körülöttem, szimbiózisban éltek velem, azt hittem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk.
Becsapva áltattam magamat, hogy ezek a dolgok hozzám tartoznak...lehetetlen nélkülük élnem.
Ess eső ess, folyamatosan ess!!!...széttárom karomat, a magasba emelem...tisztíts meg, hogy élhessek...élhessek úgy, ahogy méltó hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése