http://www.youtube.com/watch?v=pgaGCJfCHjU
Látványos siker nélkül élni a legnehezebb annak, aki megszokta a nyilvánosság figyelméből eredő energiát.
Minden tartós javulás ott kezdődik, amikor nem egy külső forrás hozza el a megkönnyebbülést.
Ez az utunk lényege.
Pótcselekvésekbe menekülünk, ha nem bírunk önmagunkkal még meglenni.
Rendkívül sok ilyen dolog létezik, van olyan, amiről nem is gondolnánk, hogy az.
Sokszor elvagyok önmagamban, ami nem zárja ki azt, hogy élvezzem mások társaságát.
Életemnek azon a részén vagyok, ahol minden jel arra mutat, hogy tényleg itt az ideje megbékülnöm magammal.
Fájdalmas szembesüléseket kell megélnem, de nem bánom.
Amikor nem bírom már, akkor szükségem van az elismerésre odakintről.
Annak ellenére, hogy fáj sok minden élvezem az utat.
Lehet, hogy ez mazochizmusnak tűnhet mások számára, de én erre azt mondom, hogy mindenkinek egyszer át kell ezen esni, jobb elfogadással lenni, mint állandóan lázadni a helyzetünkre.
Elfogadom a helyzetem, de ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretnék fényűzésben élni.
Kipróbálnám.
Ennek ellenére nagyon szeretem az egyszerűséget.
Minden vágyam, hogy a birtoklás érzése nélkül a legnagyobb szeretetben éljek az ideális társammal.
Ez a vágy jó érzéssel tölt el, mert tudom, hogy jó irányban vagyok.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése