Játszmák nélküli világban élek, ahol csak a tiszta őszinteség mutathatja meg az utat.
Játszmákkal teli világban a hazugság csalogatva próbál tévútra vezetni.
Mindennel kecsegtet, ami nem időt álló, mindennel, ami a pillanatnyi örömökön alapszik, azt hitetve el, hogy ezek a dolgok hosszan tartanak.
Pillanatnyi kielégülések csapdájában fuldoklunk, miközben újabb valakiben merjük fellelni a megoldásunkat.
Jönnek az újabb csapdák, pedig annyira szépen kezdődik minden, de odabent rothadunk.
Szép piros alma, ami odabent penész ízű.
Ilyet kaphatunk mi is párunknak, amikor beleharapunk rájövünk, hogy belül mérgezett.
Nem értjük, a másikat okoljuk.
Az első tudatos felismerés fényében magunkba tekinthetünk, ahol először elszörnyülködve, de felismerve, elfogadással megkezdődik az alkímia.
Megkezdődik az őszinteség magunkkal szemben, ami az első lépése annak, hogy megváltoztassuk a belső miliőnket.
Nem egyszerű, sokszor vissza eshetünk és olyankor tiltakozunk, makacsul támadjuk a tükreinket, össze akarjuk törni, hogy ne lássuk magunkat.
Egyedül az őszinteség segíthet...az őszinteség megszünteti a játszmákat, néha fájón, de megéri...az út így tisztulhat meg előttünk.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése