Belemenni egy kapcsolatba úgy, hogy be vagyunk zárva a félelmeinktől, az egyenesen arányos azzal, hogy becsapjuk magunkat.
Hazudunk magunknak.
Hogy lehet úgy megnyílni, hogy zárva vagyunk, vagy csak félig nyitottak?
Sajnos mindenhonnan az hallatszik, hogy résen kell lennünk...vigyáznunk kell.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy mindenbe bele kell menni, főleg olyanba nem, ami nem vonz.
De, ami vonz, abba bezártan belemenni nem lehet.
Annyi beidegződés kísér minket és mindegyik azt súgja..."VIGYÁZZ, MEGSÉRÜLHETSZ!"
Igen...megsérülhetünk, de , ha a vegetációnál maradunk, akkor is megsérülünk, befásulunk.
Személy szerint teljes odaadással vagyok csak hajlandó egy kapcsolatba belemenni. Ez lehet, hogy mások számára brutális, de én már csak ilyen vagyok.
Tapasztalni jöttünk erre a földre, nem növényként, hanem emberként. A növény dolga a vegetáció, az emberé a mozgás, és a hit, a bizalom. Bizalom abba is, hogy minden kapcsolatunk előbbre mozdított önmagunk felé. Lehetett az egy napos, de akár 10 éves is.
A lényeg az, hogy ne hagyjuk, hogy növényként éljük az életünket, mert az beteggé tehet sokkal jobban, mint, ha nyitottan, bizalommal telve megyünk bele a felkínálkozó kapcsolatba.
Én már sok növénnyel találkoztam...vannak bőven...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése