őszinteség...hazugság

http://www.youtube.com/watch?v=8PWX3bY97Ps&feature=channel

Mennyire vagyok őszinte?...
Mindig azt hiszem, hogy eléggé, de rá kell jönnöm, hogy ez még fokozható.
Az őszinteségünk a szemünkben tükröződik.
Aki őszintébb nálunk annak nem tudunk a szemébe nézni.
Mennyit hazudok magamnak?...rájöttem, hogy sokat. Nem is gondoltam ezt, de, amikor jó mélyen belegondoltam, felszínre került, hogy nem spóroltam a hazugságokkal.
Nagyon nehéz ezt tudatosítani és bevallani.
Az egónk nem tűri, hogy ezek a dolgok a felszínre kerüljenek.
Abban a hitben ringat minket, hogy mások hazudnak, mi nem.
A torok csakra jelzi igazán azt, hogy milyen állapotban vagyunk az őszinteséggel és ennek ellenpólusával a hazugsággal.
A lelki tisztulásunk abban mutatkozik meg, hogy az őszinteség, az igazmondás lesz nagyobb arányban bennünk.
A hazugság lehetősége ennek ellenére ott lesz, mindig minden pillanatunkban dönthetünk, hogy melyik utat választjuk.
Volt idő, volt olyan megtestesülésünk, amikor szinte csak a hazugság töltött el bennünket.
Ilyenkor semmi morális dolog nem volt bennünk...innen indultunk, hogy felfedezzük magunkban azt, ami igazán vagyunk...a tisztaságot...az őszinteséget.
mindenkinek van egy olyan titka, amit soha nem mondana el senkinek. Ha ezt kimondaná, úgy érezné, hogy megsemmisülne, teljesen meztelen lenne.
Nekem is van és nem merném ide leírni.
Egyszer talán azt is megteszem...ez nem kötelező, de ha már ez sem érdekelne, akkor valószínű, hogy túltettem volna magam a világnak való megfelelésemen.
Még mindig hazugságban élek.
De jó ezt bevallani...könnyebb...másnak szándékosan nem hazudok, de magamnak igen és ez által másnak is.

A kép szép lassan összeáll. Napról-napra tisztább.