ihlet

Szülessen most valami...
Hagyom, hogy felfakadjon belőlem ami jelenleg vagyok.
Mindig így kellene cselekednünk, az egész életnek erről kellene szólnia.
A bizalomról, arról, hogy bízunk a pillanat erejében. Ez nem más, mint az ihlet, ami mindenkiben ott van, ha felnőtt hozzá.
Ez az ihlet irányította sok művész kezét, amikor az ecsettel festett, ez hozott olyan csodákat az emberiségnek, ami néha hihetetlennek tűnhet, hogy emberi kéz alkotta.
Amikor az ihlet velünk van, akkor egyek vagyunk mindennel. Nincs különbség érzésünk, mert, ha az megjelenik, akkor az ihlet is eltűnik. Az ihlet van jelen akkor is, amikor két ember egymásra talál és őszintén szeretkeznek.
Amikor feloldódnak egymásban és elfelejtik a napi gondjaikat, bajaikat. Itt megszűnik a kétség. Egy energia van, de nagyon sok félének nevezik...ihlet is csak egy féle van, egy a forrása.
Akit egyszer elkap az ihlet, az tudja, hogy ilyenkor nincs akadály.
Folyamatos áramlás van, egyféle közvetítés.
...
Most például valami bekavart a gondolataimban és elveszettem a fonalat egy pillanatra. Ariadné fonalát újra megfogva elindulok tovább és hagyom, hogy kiteljesedhessek. Félelem nélkül írni, annyi, mint önmagunkat adni, megfelelések nélkül.
Itt mondhatnánk azt is, hogy akkor minek törődök a helyesírással...úgy gondolom, hogy ez is egy rend, rendszer, amit elfogadunk az által, hogy egységben vagyunk önmagunkkal.
Valami rendnek kell lennie...egy egységes törvénynek, ami megengedi az egyén szabadságát egy megfelelő intervallumon belül.
Egy egészséges keretek között. Valószínű, hogy ezek a szabályok, nem véletlenül vannak. Ha nem tartjuk be, akkor ártunk magunknak és másoknak.
...
Most elgondolkodtam, hogy érdemes-e ezt az írást ide kirakni...ez is a kishitűségemből gyökerezik. Vacillálok, hogy ugyan, mit fognak gondolni rólam az emberek...az ihlet most elszállt.
Érződik, mert a mersz is eltűnt.
De nem bánom, úgy indítottam ezt az írást, hogy hagy szülessen valami...igen, most születik valami, ami nem sablonos, ami nem vár el senkitől semmit, nem akar tetszeni, csak úgy itt van, mert leírtam.
Érdekes ez számomra is...mi akar ebből kikerekedni. Várom az ihletet, de ha várom, akkor úgysem jön...vagy már itt van, mert gyorsabban írok és jönnek a szavak egymás után?...lehet...
A lényeg az, hogy ma egy film nézése után úgy éreztem, hogy annyira sok a fölösleges emberi viselkedés, annyira nem vesszük észre, hogy bábok vagyunk. Meddig lesz ez így még?...hülye kérdés tudom, de akkor is megkérdeztem.
Csak azért hülye ez a kérdés, mert a választ mindenkiben magában kell megtalálnia, nem külső forrásból nyerni.
Egyénenként fel kell ébrednünk, hogy a sok fölösleges dolog milyen energia pazarlás.
Szeretem, ha a szeretet átölel.
Szeretem, mert ilyenkor minden annyira megváltozik.
Élvezem az életet és eltűnnek a nehézségek. Most is azt érzem, hogy minden rendben van.
Hirtelen eszembe jutott, hogy talán az ihlet hatása alatt írom ezeket a sorokat, de ilyenkor hirtelen eltűnik...de mégsem tűnt el, itt van. Ezt a sorokból úgy is lehet érezni. Ha nem viszi tovább az olvasót, akkor tuti, hogy nincs itt.
Szóval a szeretet amikor átölel, akkor megnyugszom.
Ilyenkor átölelem a világot.
Szeretek mindenkit, még az ellenségeimet is...miért?...mert ilyenkor eltűnnek a sérelmek.
Ebben az állapotban ...na...most eltűnt minden ihletem...leálltam...nem is értem, hogy is van ez. De valószínű valami belekerült az asztráltestembe, ami leblokkolt, valami olyan gondolat, ami bénít. De már túl is vagyok rajta, megyek tovább.
De sokszor van ez így a nap folyamán.
Ezek a nem helyén való gondolatok hirtelen a semmiből előkerülve lebénítanak. Ha nem vagyunk tudatosak, akkor az egész napunkat elronthatják. Sokszor, ha valaki ártó gondolatokkal van felénk, akkor is ez játszódhat le. De ezek a dolgok sokak számára nem hihetők.
Talán elnézik nekem ezeket a sorokat, vagy már régen abba hagyták, mert olvashatatlanság számukra ez az egész valami. Mi is ez az írás...a jelen pillanatom tükre...igazán csak egy gondolat folyam, ami lejátszódott bennem.
Életem egy kis darabkája.
Nem akart tetszeni senkinek, csak úgy született...