http://www.youtube.com/watch?v=4zkSe57bd7s&feature=related
Ne a tükröt törd szét...ha bánt az önarckép.
Menyire igaz...
Már annyiszor megtapasztaltam és ugyanannyiszor el is csodálkozom rajta, hogy ha teszek magamért, ha hajlandóságom van a legnehezebb pillanatomban is remélni, hinni a változás gyógyító erejében...akkor megváltozik a kép, amit a tükörben látok magamról.
Pár napja, amikor kúszva-mászva kikecmeregtem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe, egy sápadt, élettől megfosztott szörny tekintett rám.
A döbbenetes látvány még mélyebbre sodort, de valami belső erő ennek ellenére megérintette a lelkemet.
Apró lelki simogatásoktól kezdtem érezni, hogy van remény, hogy a tükörkép elfogadhatóvá váljon.
Apró lépések önmagunk felé, a régi beidegződéseink útvesztőjében.
Kitartónak kell maradni...ez a lényeg.
Amikor már majdnem minden összedőlt, akkor éreztem meg a segítő kezet, ami már nagy erővel húzott ki a mocskomból.
Ez az erő saját magam élettel, bizalommal teli része volt.
Ma egy egészen más kép fogadott...egy megnyugtató látvány.
Szinte hihetetlen, de egy mosolygós , elfogadó ember tekintett rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése