Mindannyian akkor súlyt viselünk, akkora keresztet magunkon, amekkorát még magunkon akarunk tartani.
Vannak elkerülhetetlen dolgok, amiken át kell, hogy essünk.
Ezeket nem kerülhetjük ki, ezek a beavatásaink.
Mondhatom próbatételnek is, a legnagyobb életfeladatunknak, amit a leszületésünkkor megbeszéltünk magunkkal, nem sejtve ennek az igazi erőpróbának a súlyát.
Sokan panaszkodunk a jelenlegi helyzetünkre.
Van, akinek látszólag jobb az élete, de, ha a mélységeket meglátnánk, akkor valószínű, hogy nem cserélnénk velük.
Mindenkinek, minden léleknek ugyanazokon a helyzeteken kell átesni, csak más-más testben, más élethelyzetekben.
De a lényegük ugyanaz.
Van, aki ebben előrébb tart. Ezért is vannak megértésbeli különbségek.
Minél tisztább a megértés, a belátás, annál jobban tudunk másokhoz hozzá állni.
Mellé állni, egynek érezni vele magunkat, annak ellenére, hogy morálisan beszűkült még.
Én is hordozom a keresztem.
A testem bal oldalán igazán...itt tükröződnek a meg nem oldott dolgaim a testi tüneteimben.
Tisztában vagyok ezzel a súllyal, mégis sokszor hagyom, hogy ne a jelenben éljek, hanem a beidegződéseim nyomot hagyjanak rajtam, elnyomjanak.
De hát ezért vagyunk itt a Földön, hogy megerősödjünk...tapasztaljunk...és az életfeladatunk felismerésének fényében, egy nagy sóhajjal letegyük a keresztünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése