2010. január 14., csütörtök

félelmeink szelleme

Hiszek abban a magasabb elrendezésben, ami mindig a kellő időben meghozza a felmentő sereget.

Minél nyitottabban és bizalommal teltebben élek, annál jobban érzem ezt.

Elfogadtam, hogy tényleg vannak determinált dolgok, amiket valakivel meg kell élnem...élnünk.
Lehet, hogy nem tart sokáig, de az a kis idő óriási tapasztalattal gyarapít.
Régen egy életen, egy kötelező házasságon belül tudtunk csak ilyen mély tapasztalatot szerezni. Most mi van?

Döbbenetes sebességgel köttetnek és záródnak le kapcsolatok.
Ha az energiánk és az öntudatunk teljén vagyunk, akkor ezekből a helyzetekből nem sérülten kerülünk ki, hanem a legnagyobb elfogadással.

Mindenkinek ez lenne a leckéje.
Csak az egó ez ellen nagyon tiltakozik.
Tökéletes formulája, amit elképzelt, nem valósulhat meg.
Észre sem vesszük, de ez a tiltakozása rányomja bélyegét a testünkre.
Gyengék, erőtlenek leszünk.
Félelmeink szelleme ráül a mellkasunkra.
Sztereotípiáink fogságában fuldoklunk.

Minél jobban elfogadjuk az életünket úgy, ahogy van, annál hamarabb jutunk levegőhöz.
Ragaszkodásaink azt a képet festik elénk, hogy nincs remény...az ideálisnak vélt személytől nem szabadulhatunk.

Ez az igazi illúzió.

Nincsenek megjegyzések: