impulzus függőség

Adj egy impulzust gyorsan...meghalok, ha nem!
Nem érdekel mennyibe kerül...már szúrom is magam... függő vagyok. Bármilyen kis adag életet ment...
Nem érdekel, hogy honnan jön, csak ne maradjak ebben a hulla csendben, megőrjít a csend, az, hogy magammal kell maradnom.
Utálom a csendet, belehalok, ha nem érezhetek valamit odakintről.

Na, azért ez nem én vagyok, de már észre vettem azt, hogy nem olyan egyszerű lekapcsolni a számítógépet.
Én, aki imádom a természetet ilyen nehezen szakadok el ettől a virtuális világtól.
Nem csoda, hogy fáradt voltam az utóbbi időben. Ez a függőség, még, ha csak kis mértékben is, de már a csapdájába csalt.
Van egy egészséges mérték, ami megengedi, hogy kiegyensúlyozott maradhassak...a szándékaim ezen írással e felé visznek majd.

Szörnyű érzés, ha mélyen belegondolok, hogy függünk az információktól, egyes személyektől...kell az igazolás arra, hogy vagyunk valakik.
Ha már nem írnak nekünk a csapda fogságában csak azt érezhetjük, hogy nem vagyunk említésre méltók, kimaradunk valamiből.
Szerintem, ha a szívére teszi mindenki a kezét, akkor őszintén bevallhatja magának, hogy ez vele is van így...persze a mértékek változóak.
De nem kell tagadni, annál rosszabb.

Tegnap kint voltam a Mátrában, a megszokott csodálatos helyemen(persze nem az enyém, mindenkié), ahol megérezhettem újra csend erejét.
Ott ébredtek fel bennem először ezek a gondolatok, amit most "papírra" vetek okulásként.
Hol is máshol, ha nem a csend bölcsőjében.
Ott minden felszínre kerül, a csend a katalizátora minden gyógyulásnak.
Mindig megtapasztalom azt, hogy megéri kimenni és nem hagyni, hogy az impulzusok szeretettel telinek tűnő illúziói fogva tartsanak.
Nagy csapda ez.
Kényelmes, pedig ártóbb, mint minden más betegség, mint minden rákfene.

Mindig bizonyítani, hogy vagyunk valakik.
Mindig érezni, hogy más is így gondolja...hatalmas csapda...az energia folyamatosan apad és egyszer csak azt vesszük észre, hogy össze aszalódtunk.
Kiszáradt kút szindróma.
Ilyenkor már csak a csend segíthet, az egyedüllét a természetben, a természet lágy ölén, ahogy anyánk méhében megnyugodtunk. Innen fakad az élet vize.
Nézz mélyen magadba és fedezd fel e sorok mögötti békét és ez által önmagad...és igyál.