2010. január 26., kedd

ébredés

Felébredtem...annyi minden dolog van a fejemben, amit leírnék. Azt sajnálom, hogy az ébredés pillanatában nem tudom kitámasztani azt a kaput, amin keresztül éjszaka áramlik az a sok szépség és megfontolandó, említésre méltó dolog.
Ez a kapu könyörtelenül lezáródik és magunkra maradunk a rideg fizikális "valóságunkban".
Sokan nem is sejtik, hogy amikor elalszunk, akkor itt hagyjuk a fizikális és étert testünket magára vegetálni.
Szó szerint növénnyé válunk. lehet, hogy ez a dolog egy kicsit bugyután hangzik, de tényleg ez van. A növénynek csak fizikális teste van és éterteste, ahogy nekünk is, amikor alszunk.
Elalvásunkkor az asztrál testünk(ami nem más, mint a lélektestünk más megnevezésben)és az Énünk(ami nem más, mint a szellemünk, ami az öntudatunkat adja)elhagyja testünket.
Elindul erőt gyűjteni, hogy másnap reggel hozzon valamit nekünk a csillag világból.
Amikor azt érzékelünk valakin, hogy alszik és rándul egyet, akkor pontosan az történik, amit említettem...itt marad, mint egy növény és vegetál...öntudat nélkül.
Tegnap este megnéztem a két kis gyermekem, aki már elaludt.
pontosan akkor értem oda, amikor Balázs rándult egyet.
Olyan békésen pihent , éreztem, hogy a lelke elment erőt gyűjteni.
Megsimogattam őket...olyan édesek voltak.
Ahogy a Nap süt a növényre és az éltető fényével táplálja, ugyanúgy reggel a mi asztráltestünk és én testünk meghozza a fényt és éltető erőt az egész napunkhoz.
Nagyon fontos az alvás. Aki ezt nem veszi tudomásul, ahogy én sem voltam tudatos az utóbbi időben ezzel kapcsolatban, az nagyon megbánhatja.
Vissza élünk a testünkkel....kizsákmányoljuk, miközben panaszkodunk, hogy nincs bennünk élet.
Hogy is lenne, ha nem adjuk meg a lehetőséget, hogy feltöltődjünk. Ilyenkor a víz ivását is elfelejtjük. egymásra halmozódnak a dolgok és azt vesszük észre már jártányi erőnk sincs, a szemünk vérvörösen szúr.
A tarkónk úgy nyom, hogy szinte elviselhetetlen.
Megérdemeljük.
Tegnap tudatosult bennem újra mindez, amit leírtam. hagytam magam leamortizálni, de ismét megindult bennem valami ébredés féle.
A tegnapi nap folyamán tudatosan elkezdtem inni, egyre több energiám lett.

Most is iszok egyet, mert víz nélkül nincs élet. Csak egy kiszáradt kút vagyunk.
Az üzenetem annyi, hogy igyatok sokat (vizet:-)), mert ez megváltást hoz...utána beindul minden, mert ez az alapja.
Minden idegességem és frusztráltságom alapja...hiszen, ha nincs víz, akkor nincs kommunikáció a sejtjeink között...nincs rendezettség, csak káosz.

...tudom, a csapból is ez folyik, de nem árt újra és újra tudatosítani.
izi

Nincsenek megjegyzések: